tag:blogger.com,1999:blog-75978924656585326692024-02-20T12:25:21.931-08:00Shabdavede Bhav Kahi.................Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.comBlogger44125tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-51177032409421652342010-01-11T06:24:00.000-08:002010-01-31T23:30:01.351-08:00अलविदा मि. गांधी.....अलविदाहेलो मि.गांधी,<br />ओळखलंत मला?<br />कसं शक्य आहे!?<br />आपल्याच मृत्यूला ओळखण्याचे भाग्य फार थोडया जणांना लाभतं.<br />पण तुमच्या डोळयात हे काय तरळतयं मि. गांधी?<br />भीती!!?<br />नाही,नाही,<br />प्रश्नचिन्ह ? कशाबद्दल ??<br />ओहो ! कमाल आहे तुमची मि.गांधी!!<br />मरतानाही वकीलपण जात नाही तुमचं.<br />हो, पण असू दे.<br />मलाही तुम्हाला ते सांगायलाच हवं.....कारण<br />असेच प्रश्न घेवून गेलात निरुत्तर तर...<br />एखादं पिशाच्च बनून पुन्हा याल<br />आणि बसाल पुन्हा इथल्या<br />हळव्या मनांच्या मानगुटीवर.<br />जीवनाचं रांगडं वास्तव पचवू न शकणारी, ही भित्री मने,<br />पुन्हा करतील तुमचाच जयजयकार!<br />नो नो नो मि. गांधी....<br />हे सगळं आता थांबवायलाच हवं....त्यासाठीच...<br />त्यासाठीच..तुमच्या डोळ्यातील ही प्रश्नचिन्हे मावळायला हवीत...कारण<br />कारण काय आहे मि. गांधी, तुमच्या त्या प्रश्नचिन्हांमध्ये विष आहे<br />मानवी मनाला जखडणारं.<br />म्हणून मि. गांधी तुम्हाला गेलचं पाहिजे.... नि:शंक!<br />करुणेच्या , प्रेमाच्या धाग्यातून ,<br />कसला प्रयत्न करताय गांधी तुम्ही....<br />व्यवस्था निर्माण करण्याचा?<br />आणि ही करुणेची महतीही तुम्ही सांगताय कुणाला?आम्हाला??<br />अहो, इथून तर बुध्दही हद्दपार केलाय आम्ही!<br />व्यवस्था कधीही करुणेतून निर्माण होत नाही....सत्तेतून होते<br />तुम्हाला हे सत्य कधीच कळले नाही मि. गांधी.<br />या केवढ्या मोठ्या असत्यावर प्रयोग चालू होता तुमचा!<br />मि. गांधी हाच होता तुमचा खरा गुन्हा!!<br />आणखी एक मि. गांधी, हे तुम्हीच म्हणायचा ना की<br />जग बदलण्याचा प्रयत्न करू नका म्हणून...<br />आणि तुम्हीच करत राहीलात प्रयत्न....छाती फुटेस्तोवर<br />काय तर म्हणे....एका वर्षात स्वराज्य आणि<br />एका जन्मात रामरा़ज्य स्थापन करण्यासाठी!!<br />पण तुमच्या या अशक्य स्वप्नांना,<br />आम्ही भुललो नाही मि. गांधी.<br />पुरतं जोखलं आहे तुम्हाला आम्ही.<br />आत्मबलावर आधारीत श्रेष्ठ समाजाच्या निर्मितीची<br />स्वप्न बघणारे तुम्ही...<br />तुम्ही तर आमच्याच जीवावर उठलात!<br />वंशश्रेष्ठत्वाचा, वर्णश्रेष्ठत्वाचा, अस्तित्वाचा अहंकार<br />हाच तर आमच्या जीवनाचा आधार!!<br />तो आधारच काढून घेण्याचा तुमचा कावेबाजपणा<br />वेळीच ओळखला आम्ही मि. गांधी<br />आणि अस्तित्वाचाच प्रश्न आल्यावर<br />डार्विन काय सांगून गेला ठाऊक आहे ना तुम्हाला<br />"Survival of the fittest!!!"<br />मग तुम्हीच ओळखा मि. गांधी<br />तुमच्या सारख्या दुबळ्या शरीराच्या जर्जर म्हातार्याने<br />जगायचं की आम्ही?<br />म्हणून तुमचा मृत्यू हा काही अधर्म वा खून नाही मि. गांधी<br />निसर्गाच्या नियमाप्रमाणे आम्ही आहोत बांधील<br />आमच्या आतील....अस्तित्वाच्या....आदिम भीतीला...आणि पाशवी नीतीला<br />जगण्याचा आमचा हक्क अबाधित राहण्यासाठी<br />तुमचा मृत्यू निश्चित आहे मि. गांधी.<br />नो नो नो,<br />मला पटवून देण्याचा कोणताच प्रयत्न करू नका<br />मी कानावरती घट्ट स्कार्फ बांधून आलो आहे<br />तुमचे ते भुलविणारे शब्द ऐकायचे नाहीत मला<br />माझा निर्णय पूर्ण झालाय...<br />हे पहा, हे पहा मि. गांधी,<br />मी वाकलोय क्षणभर तुमच्या पायावर...नमस्कारासाठी<br />ही माझी कृती केवळ माझ्या त्या अज्ञानापोटी<br />जग तरीही तुम्हाला का मानतं हे मला कधीच कळलं नाही म्हणून<br />आणि या पहा माझ्या हातातील पिस्तुलातून.....<br />सुटतील आता गोळ्या....तुमची वृध्द छाती भेदण्यासाठी.<br />एक सूचना आहे मि. गांधी<br />फक्त मरताना थोड्या मोठ्या आवाजात म्हणा<br />तुमचे ते ....हे राम की राम राम !<br />मि. गांधी, मि. गांधी,<br />आणखी एक शेवटचा सल्ला ऐकून जा...निर्वाणीचा<br />परमेश्वराशी तुमची जर जराही जवळीक असेल ना ...तर<br />तर मग मागा त्याच्याजवळ मुक्ति तुमच्यासाठी.<br />पुन्हा याच भूमिवर येण्याची चूक करू नका.<br />आमच्याच माणूसपणावर शंका घेणारे,<br />प्रश्न नको आहेत आम्हाला....मि.गांधी<br />अलविदा मि. गांधी.....अलविदा<br /><br />ठो..........ठो...........ठोRahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-783671477837056162009-10-19T00:00:00.000-07:002009-10-19T00:01:06.255-07:00प्राचिन शहाणपण..!समोर आहे माझ्या<br />हजारो वर्षांचं मानवी जीवनाचं प्राक्तन....इतिहास बनून!<br />समरसून, रसरसून जगलेल्या<br />अशाच उत्कट जगण्यांच्या..<br />स्मृतींचे भग्न अवशेष!!<br />नृपांच्या वैभवी विलासाची,<br />सम्राटांच्या राक्षसी महत्त्वाकांक्षेची,<br />ययातीच्या अमीट वासनेची..... अंतिम विफलता.....थडग्यात ओघळ्णारी...<br />सिकंदराच्या रिक्त हातांसारखी!!<br />मी पाहिलयं...<br />जगण्याचं भव्य दर्शन,<br />विचार, वासनांचं विराट जग....कल्पनांनी सजलेलं...पण<br />अस्तित्वाच्या मुळापासून तुटलेलं!<br />माझ्यावरच लादलेली मी...जीवनाची फसवी माया!!<br />जगण्याच्या अखंड कोलाहलातून जेव्हा होतो मी क्षणभर अलिप्त<br />अन पोहचतो स्वतःपाशी, तेव्हा पाहतो<br />जीवनाने चालविलेली क्रूर विटंबना माझीच अन<br />जगण्याच्या अट्टाहासातून मी स्वतःच रचलेला ...माझा मृत्यू!<br />जो कंठरवाने मला सांगतो<br /><strong>"मी" जगतो तेव्हा मी खरंतरं मरत असतो</strong><br />म्हणून अस्तित्वाच्या समग्रतेसह.....पुन्हा नव्याने जगण्यासाठी...<br />हवाय मृत्यू मला...!!<br />माझ्या इच्छा, आकांक्षा,वासना व आशेचा.....कारण<br />जीवनाशी जुडण्याचा अन्य कोणताच मार्ग नाही.<br />अनंत जीवनांच्या अनुभवांच ...प्राचिन शहाणपण..तेव्हा<br />अनाहताच्या ठाम स्वरातून..माझ्या मनात कुजबुजतं<br /><strong>"मी" मरतो तेव्हाच मी खरा जगत असतो</strong>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-69031892940067730392009-09-26T07:22:00.000-07:002009-09-26T07:25:29.609-07:00अन मी राधा ना उरलेवृंदावनात घुमता । अजूनही बासरी धून।<br />जागते वक्षावरची। ती कृष्णव्रणांची खूण ॥<br /><br />उद्दाम स्तनांवर रुतता । त्या कृष्णसख्याचा भार।<br />हृदयातून अस्फुट फुटला। तो प्रणवाचा हुंकार॥<br /><br />प्रणयात जागता सूर्य। स्पर्शाने रचला पुल।<br />द्वैताचे भानही सुटले। मज मोरपिसाची भूल॥<br /><br />प्रेमाची भरती येता। देहाचे रांजण भरले।<br />चंद्राचा मज सांगावा। मी दिव्यत्वाला वरले॥<br /><br />तो अणुरेणूतूनि फुटता। मी माझे मीपण हरले।<br />तो कृष्ण कृष्ण ना उरला। अन मी राधा ना उरले॥Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-896663569007709832009-09-25T00:06:00.000-07:002009-09-25T01:11:11.219-07:00थेंबाशी भिडतो सूर्य.....<span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">मातीचा</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">पाश</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">तळाला</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">पानांच्या</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">रुतल्या</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">रेषा</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">परि</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">फुलपाखरू</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">उडते</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">स्वप्नांच्या</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">अवघड</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">देशा</span><br /><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">थेंबाशी</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">भिडतो</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">सूर्य</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">किरणांचे</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">दाहक</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">जाळे</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">गर्भात</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">रूजविली</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">त्याने</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">का</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">इंद्रधनूची</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">बाळे</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">?</span><br /><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">पेशींनी</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">रचला</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">देह</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">प्रेताचे</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">प्राक्तन</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">त्यास</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">मग</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">संकेतांनी</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">कसल्या</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">मजला</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">जगण्याचा</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">भास</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">!</span>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-44461125800998811502009-09-21T22:26:00.000-07:002009-09-21T22:27:54.156-07:00उषा राणी<strong>सुषुप्तीच्या मानेवरती<br />तव हातांची<br />मधाळ गुंफन<br />अस्तित्वाच्या जागेसाठी<br />तव अधरांचे<br />प्रसन्न चुंबन!<br />तृप्त डवरल्या अंगाने<br />आऱक्त कोवळ्या रंगाने<br />अंधाराची सारून चादर<br />दिवसावरती पसरतेस तू<br />तू...... सूर्याची<br />प्रकाश घागर.</strong>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-41606989724158285012009-09-18T05:10:00.000-07:002009-09-18T05:12:12.433-07:00मी संध्येच्या ........काठावरकाय होते सांगू तुम्हाला<br />जेव्हा ढळते ... जगण्यावर निष्ठा<br />अन मरणही वाटे परके तेव्हा...<br />आशेवरती..मी विणलेले<br />सुखावरती रेखाटलेले<br />जगणेच.. जेव्हा होते ......धूसर<br />अस्तित्वाला मिटवून टाकून<br />शून्य..शून्य होण्यासाठी<br />हळवे मनही होते....आतुर<br />झोकून देतो.....काळोख्या रात्री...<br />जगण्याची मी सगळी आस<br />हात पसरतो....घेतो भरून<br />अस्तित्वाचा अंतीम श्वास<br />काळ्या कभिन्न अंधारावर...रोखतो<br />मी माझी निर्मम नजर....तेव्हा<br />तेव्हा...... ती गर्भार रात्र..<br />का खुणाविते मला?<br />संकेतांनी...जीवनाच्या??<br />................................<br />................................<br />दिवसही नाही....रात्रही नाही<br />दोहोंच्याही.....<br />......... मी सीमेवर<br />मी संध्येच्या काठावर अन<br />सोबत माझे...<br />......... मन हे कातरRahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-87844529481994367902009-09-12T00:51:00.000-07:002009-09-12T00:53:15.315-07:00कारण .... मित्रा...एवढ्या सहजपणे निष्कर्षांवर का पोहचतो आपण्?<br />सत्य इतकं स्वस्त का ठरवितो आपण ?<br />जगाचा निवाडा करण्याची जेव्हा करतो भाषा आपण, मित्रा<br />तेव्हाच हरविलेली असते आपण जगावर प्रेम करण्याची क्षमता.<br />अन प्रेमाशिवाय माणूसच नव्हे तर जगही समजत नाही आपल्याला<br />स्वतःच्या क्षुद्र अहंकारापेक्षाही जग खूप मोठं आहे..... राजा<br />पण.....समर्पणाच्या क्षमतेशिवाय हे भान येणं खूप अवघड आहे.<br />म्हणून तुला सांगतो मित्रा की<br />अस्तित्वाच्या व्यापकतेत.... स्वतःच्या संवेदनांना<br />इतकं कुरवळणं बरं नव्हे.<br />अहंकार वेगळं करतो आपल्याला समष्टीपासून<br />अन आपण बसतो त्याला कुरवाळीत<br />स्वतःची ओळख म्हणून<br />तुझ्या माझ्या कल्पनेपेक्षाही खूप<br />निरपेक्ष असतं जीवन, दोस्त<br />म्हणून पूर्वग्रहांच्या द्रुष्टीने जग समजत नाही<br />आपणच जगण्याला पारखे होतो.<br />जाणीवेच्या विश्वातील हे फक्त चार क्षण आपल्या हातात आहेत, मित्रा<br />पण हरकत नाही! तू येईपर्यंत युगान्तापर्यंत वाट बघण्याची..<br />माझी तयारी आहे...कारण...<br />माझ्या प्रिय मित्रा....<br />मी अजूनही तुझ्यावर प्रेम करतो आहेRahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-8198996140997451612009-09-05T00:54:00.000-07:002009-09-05T00:56:45.075-07:00मेल फँक्टरहिच्या केसांचा पिसारा, तिच्या केसाताली बटं<br />हिच्या गालाच्या खळीचा, तिच्या ओठावरचा तीठ<br />हिच्या श्वासाचा सुगंध, तिच्या ओठांचा अंगार<br />हिच्या मानेचा झटका , तिच्या स्तनांचा उभार<br />हिच्या सूरात गोडवा , तिची नजर खट्याळ<br />हिचे पाझरे वात्सल्य , तिचा श्रृंगार घायाळ<br />हिच्या मायेचा दिलासा , तिच्या प्रणयाची धग<br />हिच्या कुशीत विसावा , तिच्या स्पर्शातली जाग<br />रूप भावतसे हे ही , ओढ़ त्याही लावण्याची<br />हिच्या प्रेमाची निष्पाप , तिच्या धुंद तारुण्याची<br />किती विविध रुपांच्या , छटा मोहक सामोरी<br />एका फुलांत रमेना , मन माझे व्यभिचारी<br />दोष माझ्या नजरेचा की तुझ्या स्रुजनाचा<br />डाग माझ्या माथी अन का तू धनी पूजनाचा ?<br />चहुवार उधळले का तू सौंदर्याचे धन ?<br />माझ्या सीमित क्षणांना एका दिशेचे बंधन !Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-70312645217009575482009-09-02T23:58:00.000-07:002009-09-03T00:13:45.320-07:00आचार्य......<p><strong>(अण्वस्त्रांचे समर्थन करणार्या शास्त्रज्ञासाठी)<br /></strong>असहिष्णु धर्मांधतेचा विषारी प्रचार करणार्या, </p><p>स्वाभिमानशून्य, अपरिपक्व सत्ताधिशांच्या, </p><p>आक्रमक, हिंसक वृत्तीचे प्रतिक बनताहात, आचार्य तुम्ही, </p><p>ज्ञानी, समर्थ्,शस्त्रांचे अधिपती असताल तरिही... </p><p>हे शुक्राचार्य बनणे सोडा तुम्ही </p><p><span class=""></span>लाकूड उपकारीच असतं सर्वार्थाने आचार्य, </p><p>पण तत्वांचं विखारी लखलखतं धारदार पातं </p><p><span class=""></span>त्याला जोडलं जातं तेव्हा ते स्वतःच्याच कुळाचा, </p><p>अस्तित्वाचाच, घातही करतं </p><p>शस्त्राने सामर्थ्याचे प्रदर्शन करता येते पण </p><p>सामर्थ्य निर्माण करता येत नाही , </p><p>दहशतीने , धाकाने युध्द टाळले जावू शकते... </p><p>पण शांतता प्रस्थापित होतेच असे नाही </p><p>युध्दाचा मार्ग संपला की द्वेषाला फुटतात दहशतीचे धुमारे </p><p>मोठ्या शस्त्रांनी गर्दीशी लढता येतं .... आचार्य </p><p>व्यक्तीशी लढता येतं नाही अन द्वेषाने......</p><p>शत्रूशी लढता येते.... </p><p>पण वृत्तीशी लढता येतं नाही </p><p><span class=""></span>अणु -विभाजनातूनच आपण सामर्थ्य निर्माण करतो आहोत..... अण्वस्त्रांप्रमाणे </p><p>अन आता सामर्थ्यातून विभाजन </p><p>मनां-मनांना एकत्र आणण्यासाठी.... सर्वाधिक ...आचार्य, </p><p>शस्त्रांची नव्हे .....</p><p>प्रेमाची गरज असते </p>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-30402353222124710972009-08-30T21:22:00.001-07:002009-08-30T22:27:13.910-07:00ग्रीष्म<p align="center">ग्रीष्म तापला तापला , त्याची कोसळली आग </p><p align="center">क्षणापूर्वीचा बहर , त्याची कोमेजली जाग</p><p align="center">त्याने डोळ्यातली ओलं , पिली अधाशी ओठानं </p><p align="center">आग कंठात रोवली , त्याच्या निखारी बोटानं</p><p align="center"><span class="">अंगा-अंगातले पाणी , गेले आकाशाच्या भेटी </span></p><p align="center"><span class="">तळ तापल्या नदीचा , आला उसासून काठी</span></p><p align="center">आग पेटत्या ऋतूची , नसानसांत दाटली </p><p align="center">फुला-फुलांत झाडाच्या , शिरं रक्ताची फाटली</p><p align="center">असे उकले काळीज , दग्ध धरतीची काया </p><p align="center"><span class=""> अंग</span> जाळतो साजण , पुन्हा फुलवून याया </p>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-80454036303664273662009-08-27T22:16:00.000-07:002009-08-28T05:30:00.591-07:00समजूतहो हो , तूच फक्त चिडली नाहीस<br />मी सुध्दा चिडलो <span class="">आहे </span><br />कारण काही विचारू <span class="">नकोस </span><br />मी <span class="">सुध्दा </span>चिडलो आहें<br />काय गुन्हा झाला एवढा ?<br />.म्हणून रुसवा <span class="">डोंगराएवढा </span><br />चूक एखादी होते कारण <br />माणूस म्हणून <span class="">घडलो </span>आहे ............ मी सुध्दा चिडलो <span class="">आहे </span><br />आकाशाचा संदेश घेवून पक्षी<br />मातीचे <span class="">उड़त </span>असतात <br />भेटत नाहीत कधी तरीही <br />आकाश धरा चिडत नसतात <br />अन्तर राखून जगतात कसे<br />कोडयाने या पिडलो आहे ............मी सुध्दा चिडलो आहे<br />सागरालाच ओढ़ नाही <br />नदी का गं म्हणत नाही <br />जागेवरती उसळतो म्हणून <br />चिडून का गं रुसत नाही <br />तरी धावते आवेगाने<br />का? या चिंतेत पडलो आहे ............मी सुध्दा चिडलो आहे<br /><span class=""><strong><em>( ती हसू लागते )</em></strong> </span><br />हसू नकोस जीवघेणी <br />राग माझा पळवू नकोस<br />मीही चिडलोय खराखुरा <br />निश्चय माझा ढळवू नकोस<br />माहीत आहे मनाने मी <br />जरी तुझ्याशी जोडलो आहे .............मी सुध्दा चिडलो आहे<br /><strong><em>( आता अबोला असह्य होतोय <span class="">म्हणून हा तहाचा युक्तीवाद </span> )</em></strong><br />पण आकाशाच्या निखा-याने <br />फुले सुध्दा फुलतात की <br />मौनामध्ये अंधाराच्या <br />शब्दचान्दन्या खुलतात की <br />झाडामध्ये अडला वारा <br />सूर बनून सरकत आहे <br />चिडलो आपण दोघे तरीही <br />बोलायला काय हरकत आहे?Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-37075235252535634512009-08-26T21:31:00.000-07:002009-08-28T05:34:45.301-07:00<p align="center"><span class="">मना-मनाचे</span> कोमल नाते, आपुलकीचे प्रेमळ बंध </p><p align="center"><span class=""></span>स्नेहावाचून कसा मिळावा , जगण्यातील निर्मळ सुगंध </p><p align="center">जगण्याचे सामर्थ्य मिळवूया </p><p align="center"><span class=""></span>जीवन सुंदर चला घडवूया</p><p align="center"><span class="">अपेक्षांचे अवघड ओझे, नात्यांचे चैतन्य चोरते, </span></p><p align="center"><span class=""><span class=""></span>स्वार्थापुरते </span><span class="">जगणे निर्मम , दू:खाचे प्रारब्ध कोरते </span></p><p align="center"><span class="">अधिकाराच्या भाषेवाचून , प्रेमाचा </span>संवाद घडवूया</p><p align="center">जीवन सुंदर चला घडवूया</p><p align="center">पवित्रतेचे चिंतन सुंदर, धडा दाखवू वागणुकीचा </p><p align="center">आणी जपूया एक तेवता, दिवा अंतरी माणुसकीचा </p><p align="center">परस्परांच्या विश्वासाने , व्यवहाराची वाट चालूया </p><p align="center">जीवन सुंदर चला घडवूया</p><p align="center">स्वतंत्र आपण, समर्थ आपण , ठाम खूण ही मनांत बांधू </p><p align="center">आप-परान्तील विश्वासाचा, पूल मनामनांतून सांधू </p><p align="center">जगण्यावरच्या भक्तीमधूनी , शक्ती मिळवू या</p><p align="center">जीवन सुंदर चला घडवूया</p><p align="center">जीवन मिळते , जसे चिन्तीतो , विचार घडवे सृष्टी </p><p align="center"><span class="">नव्या जगाला, चला पाहूया , जरा बदलूनी दृष्टी </span></p><p align="center"><span class="">चैतन्याला मुक्त करूनिया , उधळून देवूया </span></p><p align="center"><span class=""><span class=""></span>जीवन सुंदर चला घडवूया </span></p><p align="center"><span class="">भीती कसली पराभवाची , सोडू जगणे उदासवाणे </span></p><p align="center"><span class="">चला उठूया आनंदाने , गावून </span><span class="">टाकू जीवनगाणे </span></p><p align="center"><span class="">हात - मनाच्या सामर्थ्याचे दर्शन घडवूया </span></p><p align="center"><span class="">जीवन सुंदर चला घडवूया </span></p>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-6838161678728327462009-08-24T21:14:00.000-07:002009-08-24T21:43:48.228-07:00अहंकार<div align="center">वादळवा-यात ऊन -पावसात उभं होतं, एक झाड़ </div><div align="center">सोसाट्याच्या वा-यानेही झुकलं नाही </div><div align="center">प्रवाहाच्या रेटयानेही तुटलं नाही </div><div align="center">सामर्थ्याचा अंहकार, झाडामध्ये मावेना </div><div align="center">आत्मस्तुती करताना, वाणी त्याची थकेना </div><div align="center"><span class=""></span>मीच श्रेष्ठ, मीच शक्तीवान, मला कुणाची गरज नाही </div><div align="center">सामर्थ्याचा मीच निर्माता, मदत कुणाची खरचं नाही </div><div align="center">कुणी म्हणालं , </div><div align="center">पानामधून प्रकाश घेतोस , अन्न करतोस , त्याने सामर्थ्य येते </div><div align="center">झाडाला पटेना, त्याने प्रकाश नाकारला </div><div align="center">कुणी म्हणाले , </div><div align="center">पाण्याने तुझ्या नसानसांत जीवनरस पोहचवला, त्याने ताकद आली </div><div align="center">झाडाला रुचेना , त्याने पाणी नाकारले </div><div align="center">कुणी म्हणालं , </div><div align="center">मुळात तुझ्या ताकद खरी! पण, त्याला जमिनीचा आधार!! </div><div align="center">झाड़ ताठरलं, अहंकाराने मातीशीही नातं नाकारलं </div><div align="center">अन् त्या क्षणी .......................... </div><div align="center">ते झाड़ , </div><div align="center">कुठल्याही वादळाशिवाय , </div><div align="center">प्रवाहाच्या रेट्याशिवाय, </div><div align="center"><span class=""></span>सोसाट्याच्या वा-याशिवाय </div><div align="center">अचानक........... </div><div align="center">उन्मळून</div><div align="center">पडलं </div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-34456916982122125222009-08-23T21:43:00.000-07:002009-08-24T21:14:14.450-07:00कधी जणू<div align="center">ही कशी <span class="">वासना ,</span> <span class="">रतीमदनाचा </span><span class="">खेळ </span></div><br /><div align="center"><span class=""></span>प्रेमात घातला , कसा <span class="">जडाचा </span><span class="">मेळ </span></div><br /><div align="center"><span class=""></span>ही उत्कट भिड़ते , दोन <span class="">जडांची </span>काया </div><br /><div align="center"><span class="">चैतन्य </span><span class="">उधळते , </span>बेभान करितसे माया </div><br /><div align="center">हे प्रेम कधी जणू , <span class="">आर्त </span>मनाची <span class="">वीण </span></div><br /><div align="center"><span class=""></span><span class="">अन् </span>कधी वासना , काया व्याकुळ दीन </div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-71394228302733218282009-08-23T21:33:00.000-07:002009-08-23T21:43:24.374-07:00मतदार राजा<p align="center">काळोख घेवून उरामध्ये असा का तू जगतो आहेस ?</p><p align="center">चिता तुझ्याच सन्मानाची का मूढपणे बघतो आहेस ?</p><p align="center">गजसहस्त्राचे बळ परी बाहू का रे जडावले ?</p><p align="center"><span class=""></span>विश्वप्रकाशी चैतन्य तुझे असे का रे थंडावले ?</p><p align="center"><span class="">लाचारीने जगणे राजा सोड वागणे हे षन्ढाचे !</span></p><p align="center"><span class=""><span class=""></span>घेवूनी मशाल उचल रे शिंग फूंक तू बंडाचे !! </span></p>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-28815913776613854612009-08-22T06:36:00.000-07:002009-08-22T07:06:31.197-07:00खळबळ<p>वावटळ झेललेल्या पानसळीला अजून पंख वा-याने झंकारू नकोस </p><p>दोन घटका येवून उडून जातोस पाखरा , अचानक </p><p><span class=""></span><span class="">कधी जाणलयं ........... </span>या झाडाचं एकाकीपण </p><p><span class=""></span>तुझ्या येण्याच्या आनंदापेक्षा जाण्याची हुरहुरच </p><p><span class=""></span>जास्त लागते मनाला </p><p>अरे, वास्तवाच्या जमीनीला मूळं बांधली आहेत म्हणून </p><p>नाही येता येत उडून तुझ्याबरोबर </p><p>पण तरीही मी शांत आहे कारण </p><p>मला माहितेयं , की उडालास आकाशात चार क्षण </p><p>तरी तुझं हक्काचं , निवा-याचं ठिकाण मीच आहे </p><p>पण हे दुराव्याचं नातं नाही रे सहन होत </p><p>तुला मला सांधणा-या या अप्रतीघाताची अमूर्तता , </p><p>लक्ष लक्ष भाल्याची टोके बनून , विदीर्ण करते मनाला </p><p>अवघडं होतं रे , एवढं सारं सहन करून </p><p>पुन्हा स्थितप्रज्ञासारखं उभं राहाणं </p><p><span class=""></span>टाळूनही मग ही खळबळ व्यक्त होते </p><p>इतरांना वाटते की , ही पानांची सळसळ आहे </p>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-36276208487633952292009-08-22T06:14:00.000-07:002009-08-22T06:30:00.344-07:00वास्तव<p align="center">बीजं </p><p align="center">उदात्त प्रेमाचं असो वा </p><p align="center">रानटी बेभान वासनेचं </p><p align="center">नवजन्मासाठी समर्पीत केलेलं असो वा </p><p align="center">अनावर उन्मादात ओतलेलं </p><p align="center">फळतं ,तेव्हा </p><p align="center">इच्छा अनिच्छेच्या संदर्भाशिवाय </p><p align="center">वाढते एक जाणीव </p><p align="center">तिचे स्वतंत्र अस्तित्व घेवून </p><p align="center"><span class=""></span><span class=""><span class="">त्या</span> जगण्याचा सम्भव </span></p><p align="center">फक्त .....................</p><p align="center"><span class=""></span><span class=""> बीजाच्या मिलनात असतो</span></p>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-4131785852830993602009-08-21T21:54:00.000-07:002009-08-21T22:10:36.876-07:00नातं<div align="center">अविरत वारा मनामधुनी संक्रामितसे मला पुढे </div><div align="center">अखंड गतीचा जरी वारसा तरी दिशेचे कोडे पड़े </div><div align="center">सरसर शिरवा गारसरीचा पाऊस हळूच भिरभिरतो </div><div align="center"><span class=""></span>अन् मेघाचा कळप हाकूनी वारा अंगातूनी शिरतो</div><div align="center">या वा-याची दिशा कोणती? या मेघांचा मार्ग कसा? </div><div align="center">कुणी ठरविले म्हणूनी चालती, घेवुनी ते हां नित्य वसा</div><div align="center">प्रश्न मनीचा आवर्तुनी मग पुन्हा मनातच फेर धरे </div><div align="center">अनामिक टी जाणीव होता हळूच काया थरथरते</div><div align="center"><span class=""><span >या वा-यातूनी या </span>मेघांतूनी </span>सूत्र एकची जे प्रगटे </div><div align="center">मर्त्य मनु मी, या स्रृष्टीचा, त्या सूत्राचा भाग असे</div><div align="center"> अद्वैताचा भाव आकळे, मार्ग जरी हा जुन्या धुळीचा </div><div align="center"><span class=""></span><span class=""> समाधान</span> हे मला तेवढे , मी वा-याच्या जातकुळीचा </div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-38698830706219463642009-08-21T06:23:00.000-07:002009-08-21T06:53:20.858-07:00कुमारी माता<div align="center"><span >अनाचार नाव ज्याला, त्याला आवरू मी </span><span >कसे </span></div><div align="center"><span >क्षण धुंद आवेगाचा, त्याला पापी म्हणू कसे</span></div><div align="center"><span >त्या क्षणांना ना नाते, ना अस्तित्वाची जाणं </span></div><div align="center"><span >बंद कळीने </span><span ><span class="">झेललं, </span>दवातलं <span class="">प्रीतीगाणं </span></span></div><div align="center"><span ><span >तुझं <span class="">वळीवाचं </span>देणं, रुजे तापल्या कुशीत </span></span></div><div align="center"><span ><span >नवजन्माचा आनंद, <span class="">दाटे </span></span></span><span ><span ><span class="">ग्रीष्माच्या मुशीत </span></span></span></div><div align="center"><span ><span ><span class="">आता नाही मला क्षिति, जगदोषांची जराही </span></span></span></div><div align="center"><span ><span ><span class="">रुजलेली प्रीत वेडी घेई सृजन भरारी </span></span></span></div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-49081840823661806882009-08-21T06:10:00.000-07:002009-08-21T06:21:30.111-07:00पहिली रात्र<div align="center">लग्नरात्री एकटीला खोलीत सोडलं मला </div><div align="center">थरथर माझ्या काळजाची कशी सांगू तुला </div><div align="center">घाम फुटला सर्वांगाला हलकेच आले पाशी </div><div align="center">हनुवटीला हात लावला जणू मऊ उशी </div><div align="center">म्हणले ज़रा बोला की ठेवा आमचा मान </div><div align="center">ओठ माझे हलले तर केला ओठांचा कान </div><div align="center">लाजून झाले चूरचूर भीती पळली कोठे </div><div align="center">शब्दसकट टिपले ओठ मोहर अंगी फूटे </div><div align="center">पुढच्या सा-या संवादाला फक्त सुरांची भाषा </div><div align="center">शब्दामध्ये विचारू नकोस चावट तुझी आशा</div><div align="center">तुला सांगते धन्याचा स्वभाव माझा खरा </div><div align="center">सुर्याच्याही पोटात म्हणे असतो एक झरा </div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-3769070309356843822009-08-20T21:39:00.000-07:002009-08-20T22:06:49.713-07:00उत्तर<div align="center"><span class="">बाधा, </span>समस्या , अडचणी , संषर्ष अगणित असतीलही</div><div align="center"><span class="">पण एक सत्य हे सुध्दा आहे की आपण नसतो कधीच </span></div><div align="center"><span class="">भाग या परिस्थितीचा </span></div><div align="center"><span class="">संस्कार , नाते , अपेक्षा , भावना गुंतवितात तरीही </span></div><div align="center"><span class="">एक सत्य हे सुध्दा आहे की आपण नसतो कधीच </span></div><div align="center"><span class="">भाग या बंधनांचा </span></div><div align="center"><span class="">हे सुध्दा आजचे सत्यच आहे मित्र की,</span></div><div align="center"><span class="">जन्माला आलो आहोत कधीच तरीही </span></div><div align="center"><span class="">अजून आपले जगणे सुरु नाही</span></div><div align="center"><span class="">देहव्यापार सुरु असूनही </span></div><div align="center"><span class="">अजून जीवन सुरु नाही</span></div><div align="center"><span class=""><span class="">कारण</span>, </span></div><div align="center"><strong><em><span style="color:#006600;">स्वातंत्र्याचा बोध होतो </span></em></strong></div><div align="center"><strong><em><span style="color:#006600;">तिथून जीवन सुरु होते</span></em></strong></div><div align="center"><strong><em><span style="color:#006600;">सामर्थ्याचा बोध होतो </span></em></strong></div><div align="center"><strong><em><span style="color:#006600;">तिथून जगणे सुरु होते</span></em></strong></div><div align="center"><span class="">आपण स्वतंत्र आहोत</span></div><div align="center"><span class="">समर्थ आहोत जन्मत:च</span></div><div align="center"><span class="">प्रश्न नंतर येऊन </span><span class="">चिकटतात आपल्याला </span></div><div align="center"><span class="">आणि मग आपणचं त्या प्रश्नाचा भाग बनून राहतो</span></div><div align="center"><strong><em><span style="color:#006600;">जीवन हे काही प्रश्नचिन्ह नव्हे मित्र,</span></em></strong></div><div align="center"><strong><em><span style="color:#006600;">अहंकाराला , अस्तित्वाला पडलेल्या प्रत्येक प्रश्नासाठी </span></em></strong></div><div align="center"><strong><em><span style="color:#006600;"><span class="">जीवन हे एक उत्तर आहे </span><span class=""> </span></span></em></strong></div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-343043449161412592009-08-19T23:39:00.000-07:002009-08-20T00:21:59.901-07:00माझं बाळ<div align="center"><span ><span class="">उपेक्षेसाठी </span>नाही माझं बाळ </span></div><div align="center"><span >स्रुजनाच्या नविन जग घडविण्याच्या </span></div><div align="center"><span ><span class=""></span>इच्छेतून प्रगटला आहे त्याचा जन्म </span></div><div align="center"><span >ठरणार आहे चुकलेल्या दिशांची तो नवी वाट </span></div><div align="center"><span >अन् अंधारलेल्या भयकारी जगण्याची आशादायी पहाट</span></div><div align="center"><span >तो नाही फक्त हाडामांसाचा देह किंवा </span></div><div align="center"><span >आपल्याच भौतिक अस्तित्वाला चिकटलेला मोह </span></div><div align="center"><span >तो आहे संवेदनेची एक अनावर शक्ती अन् </span></div><div align="center"><span class="">जगण्यावर, अस्तित्वावर असलेली उत्कट भक्ती</span></div><div align="center"><span style="font-family:times new roman;">तो नसेल आत्मरत वासनांचा कल्लोळ अन् </span></div><div align="center"><span >अतृप्त विषयाग्नीचा वखवखता लोळ</span></div><div align="center"><span ><span class="">तो असेल निर्मोही आनंदी जगणे </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">प्रेम संवेदनांचे निर्वैर बरसणे</span></span></div><div align="center"><span ><span class="">तो असेल आधार , असहाय्यतेचा</span></span></div><div align="center"><span ><span class="">तो ठरेन दिलासा आशेचा </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">तो असेल वेदनेसाठी मायेचा स्पर्श अन् </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">फुलवेन कोमेजल्या मनांतून हर्ष </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">शापित अशा जगण्यावर, तो एक ईश्वराचा वर अन् </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">कृष्ण बासरीचा एक सनातन मोहन स्वर </span></span></div><span ><span class=""></span></span>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-8227142425521448722009-08-17T06:28:00.000-07:002009-08-17T07:29:30.561-07:00ऋणाचे फिटेना ऋण<div align="center"><span >जगण्यात कुणाच्या <span class="">मिळतो </span></span></div><div align="center"><span >आधार <span class="">कुणा </span><span class="">निष्फळ </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">मरणात </span>कुणाच्या <span class="">मिळते </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">जगण्यास </span>कुणाला बळ</span></div><div align="center"><span >असण्यात पार्थिवाच्या मिळतो </span></div><div align="center"><span >आत्म्यास जडाचा <span class="">डंखं </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">नसण्यात </span>नभाच्या मिळती</span></div><div align="center"><span >स्वप्नास नवे ते पंखं</span></div><div align="center"><span >भावांत कुणाच्या पड़ती </span></div><div align="center"><span >मन <span class="">मुक्ततेस </span>बंध</span></div><div align="center"><span >अ<span class="">न् </span><span class="">रिक्ततेत </span>स्फुरती </span></div><div align="center"><span >आनंदी मुक्त छंद </span></div><div align="center"><span >सुखात वासना फूलती </span></div><div align="center"><span >पेटती </span><span ><span class="">अनंग <span class="">ज्वाळा </span></span></span></div><div align="center"><span ><span class="">du:khaat वासना नुरती </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">मनी <span class="">दाटतो </span>उमाळा</span></span></div><div align="center"><span ><span class="">धनांत अहंता भ्रूण </span></span></div><div align="center"><span >मीपणी </span>मृत्यूचा शाप<br /><span ><span class=""><span class="">ऋणाचे </span>फिटेना </span></span><span >ऋण </span></div><div align="center"><span ><span class="">निर्भयी वेदना लोप </span></span></div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-6127118271681040892009-08-16T21:17:00.000-07:002009-08-16T22:57:17.066-07:00शिवाचा वास<div align="center">प्रतारणा तुझ्याशी नाही करत म्हणून </div><div align="center">मी एकनिष्ठ नाही ठरत </div><div align="center">वासनेच्या बाणावरती केव्हाच छिन्न झाल्यात</div><div align="center">आमच्या रामनिष्ठा</div><div align="center"><span class="">अगं , </span><span class="">जानीवेचा , </span></div><div align="center">अनुभूतीचा स्पर्श </div><div align="center">या निर्विकार मनाला </div><div align="center">ज्या भाषेतून होतो ना </div><div align="center">तीच बनते त्याची परिभाषा </div><div align="center">प्रेमाचा अर्थ प्रथम शरीराला कळला</div><div align="center"><span class=""></span>मग मनाला </div><div align="center"><span class=""></span> <span class="">कशी </span><span class="">पाळावी </span>आम्ही एकनिष्ठा </div><div align="center"><span class=""></span> आता वासनेच्या <span class="">शब्दांशिवाय </span></div><div align="center">नाही घडत मनाशी संवाद </div><div align="center"><span class=""></span> पण तुझं प्रेम , तुझं समर्पण </div><div align="center"><span class=""></span> माझं मीपण त्याने बदलवून टाकलयं </div><div align="center"><span class=""><span class=""></span> </span>जिथे मनाचाच भ्रमर होतो ना प्रिये </div><div align="center"><span class=""></span> तिथे व्यभिचार हाही स्वभाव बनतो </div><div align="center"><span class=""></span> आताही असतं आकर्षण </div><div align="center"><span class=""></span> अन्य फुलांचं तरीही </div><div align="center"><span class=""></span> तुझी <span class="">कमळमिठी </span>सोडवत नाही </div><div align="center"><span class=""></span> <span class="">एकनिष्ठता </span>नाही माझा स्वभाव तरीही </div><div align="center"><span class=""></span> तुझ्याशी प्रतारणा आहे आता </div><div align="center"><span class=""></span> <span class="">शक्यतेच्या </span>कोटीतील </div><div align="center"><span class=""><span class=""></span> </span>अशक्य बाब माझ्यासाठी</div><div align="center"><strong>अगं विकाराच्या छातीमध्ये </strong></div><div align="center"><span class=""><span class=""></span><strong> एवढाच विशुध्द श्वास आहे </strong></span></div><div align="center"><strong>खजुराहोच्या गाभा-यातील </strong></div><div align="center"><span class=""></span><strong> हाच शिवाचा वास आहे</strong></div>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7597892465658532669.post-13859063405099142912009-08-09T21:50:00.000-07:002009-08-09T23:30:33.391-07:00दुर्दम्य<div align="center"><span >ग्रीष्माचं <span class="">रणरणतं </span><span class="">ऊन, </span>ओसाड <span class="">माळरान </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">निष्पर्ण </span>वृक्ष अन् <span class="">जळलेले </span><span class="">पान </span>न् पान</span></div><div align="center"><span ><span class="">एक </span><span class="">सुर्यमौळी </span>झोपडी त्यात <span class="">तगलेली </span></span></div><div align="center"><span >मिळेल ते काम <span class="">कष्टाचं </span>करीत जग़लेली</span></div><div align="center"><span ><span class="">भूकेलीही </span>राहते झोपडी आधी मधी </span></div><div align="center"><span ><span class="">पण श्रृंगार देहाचा चुकत <span class="">नाही </span></span><span class="">कधी </span></span></div><div align="center"><span >थकलेल्या देहातून पाझरणारी <span class="">आसक्ती </span></span></div><div align="center"><span ><span class="">दुर्दम्य इच्छेने त्यातूनही <span class="">वाहणारी </span></span><span class="">जीवनशक्ती </span></span></div><div align="center"><span >करपलेल्या <span class="">गात्रांचा </span>क्षणभराचा </span><span > विसावा </span></div><div align="center"><span >जीवनाला त्यातही अंकुर दिसावा </span></div><div align="center"><span class="">पेटते</span> उन भाजनारी धग सोसते आहे </div><div align="center">नऊ महीने जीवन तिथे फुलते आहे </div><div align="center">नाभीने प्राणायाम करणारा एक हठयोगी </div><div align="center">जलाशयात समाधी लावून बसलेला जीवनभोगी </div><div align="center"><span class=""></span>आत्मक्लेशाची परिसीमा गाठणारा जीवनसाधक </div><div align="center"><span class=""></span>भीती कसली त्याला ग्रीष्मरणाची दाहक</div><div align="center">बीज न बीज करपलेले तरी </div><div align="center">हठयोग्याची जीवनेच्छा सरत नाही </div><div align="center"><span class=""></span>स्रुजनाची बधीर करणारी वेदना सोसूनही </div><div align="center"><span class=""></span>दुःख काही उरत नाही </div><br /><span > </span><br /><br /><span ></span>Rahul Revalehttp://www.blogger.com/profile/02358323576990975603noreply@blogger.com0